7.Ezt, elszúrtam

Hétfő reggel, kipattant a szemem. Mióta megkaptam Brianna üzenetét, csak azon agyaltam. Féltem, de nagyonis vártam, a hétfőt. Féltem, mert ha Brianna, azt mondja, hogy John az, aki tetszik neki, akkor nekem lőttek. John kit választana, Briannát vagy engem? Nem tudom. És, ez, rohadt idegesítő. És, vártam, mert ha nem John az, akkor nem kell többet idegeskednem. Igazából, írtam Brianánnak még hat üzenetet, hogy ki az, és, hogy nyugodtan elmondhatja, de ő ragaszkodott hozzá, hogy majd személyesen. Nem értem, mi különbség van, de, őtudja. Reggel, a sarkon, a szokásos, negyed óra dumálás helyett, ahogy megjöttek a fiúk, rögtön mentünk a suliba. Ez, az én ötletem volt. A srácoknak, azt mondtam, hogy Edward lába miatt, mondván, hogy nem tud olyan gyorsan menni, és ha sokáig itt álldogálunk, el fogunk késni. De igazából, nem ezért volt. Brianna miatt. Minnél előbb, meg akartam tudni a titkát.

~A suliban~

-Srácok, nekem el kell mennem valahova-mondtam, a két szőkeségnek.

-Megvárunk-mondta Edward, és, a női mozsdó irányába nézett.

-Nem oda akarok menni!-tettem csípőre a kezem-És, nem kell megvárnotok, majd megkereslek titeket. Nyugodtan, menjetek ahova akartok-reméltem, hogy megelégednek ezzel a válasszal, de nem volt szerencsém.

-De, most hova mész? És mi, miért nem mehetünk?-fonta össze a karját Edward, megjátszott, kisgyerekes durcáskodással. De elmosolyodott.

-Laurel, nekünk bármit elmondhatsz-nézett mélyen a szemembe, John.

-Hát...ööö...-Úristen!!! Mit mondjak?-Az az igazság, hogy...- Nem mondhatom meg nekik, az igazat. Én, megbízom bennük, és tényleg, hiszem, hogy, ha megkérem őket, nem adják tovább senkinek, de ez, nem az én titkom. Ha Brianna megtudja, hogy elmondtam nekik, többet nem fog megbízni bennem. És mint mondtam, megbízom a fiúkban. Nem ők adnák tovább. Csak, utálok titkolózni. Lehet, hogy magamtól elmondanám. És, akkor beugrott valami.
-Az az igazság, hogy szeretnék egy kicsit külön lenni tőletek. Egy kicsit már idegesítő, hogy egyfolytában a sarkamban vagytok. Néha, leszállhatnátok rólam, mert már kezd, nagyon elegem lenni. Mindig itt vagytok, nem tudok, egy lépést sem mozdulni tőletek. Ti ugyan nem veszitek észre, de  néha, rohadtul irritálóak, és idegesítőek vagytok. Rohadtul, elegem van belőletek!-mondtam, a fiúk, meg csak döbbenten néztek rám. Jaj, nem akartam ilyen durván fogalmazni. Csak, kiakasztott, hogy nem akarnak egyedül hagyni, nagylány vagyok, tudok vigyázni magamra. de, igazából, ezek, nem is az én érzéseim. Csak, úgy belelendültem ebbe, és nem tudtam leállni.

-Hát, bocs...-nézett dermedten maga elé, Edward.

-Nem akarunk, az utadba álnni-John szemében, megbántottság tükröződött.

-Hát ne is. Én megyek-mondtam, nagyon fájt kimondani ezeket a szavakat, de attól féltem, hogyha, most bocsántatot kérek, akkor megint, nem akarnak elengedni.

-Oké, akkor mi is megyünk, majd szólj, ha már nem idegesítünk, és akkor találkozunk-mondta szomorúan, és enyhén cinikusan, John. Az én szívem meg összefacsarodott, de muszály volt tartanom magam.

-Rendben, majd szólni fogok-mondtam ki, aztán elfordultam, és magabiztosan, legalábbis magabiztosnak látszóan, elsétáltam. Mikor már, pár másodperce sétáltam, visszanéztem, és láttam, hogy John, és Edward, befordulnak, az egyik sarkon. Ahogy ez megtörtént, lerogytam a fal mellé, a földre, és elkezdtem bőgni. Miért csináltam ezt? Brianna hülye titkáért. De mégis, megérte? Nem! Összevesztem a legjobb barátaimmal, összeörtem a szívüket, és most egy hülye, gonosz, undorító, hárpiának gondolnak, aki egész végig csak tettette, hogy kedveli őket. És John... Ő mit gondolhat? Azok a titkos kézfogások, azok a pillantások... Többet, már nem fog rám úgy nézni. Legalábbis, egy ideig biztos nem. De, az még a jó eset. Tulajdonképpen, mikor megbántottam őket, csak, az a cél lebegett előttem, hogy egyedül kell, hogy hagyjanak, egy kis ideig. De arra, közben már nem gondoltam, hogy miért. Csak egy titokért, amit később is el tudott volna mondani Brianna. Nem is beszéltük meg, hogy mikor találkozunk. Lehet, hogy akkor még, nem is volt ott a suliban. Én, tényleg nem tudom, miért csináltam ezt az egészet. Ennél, még az is jobb lett volna ha Brianna, örökre megútál, mert kikotyogtam a titkát. Sőt, lehet, hogyha elmondom Edwardéknak, megérteték volna, hogy ehhez nekik nincs közük. De nem, én a hülye, elszúrok mindent. Gratulálok Laurel, ügyes vagy! Pfff... Amúgy, amíg a földön ülve bőgtem, megkérdezték páran, hogy jól vagyok-e. Valaki, még föl is akart vinni az orvosiba, de mindenkinek azt mondtam, hogy meghalt a kutyám. Ez általában, beválik. Még, jó, hogy nincs is kutyám. Mindegy. Igazából, ezeknek az embereknek a felét, most láttam először, a másik felét, meg csak látásból ismerem, de, nem mentek mellettem, hanem megálltak, és segíteni akartak. John, és Edward is ezt tette volna, ha épenséggel, nem velük veszek össze. Ebben az a legrosszabb, hogy belegondoltam abba, hogy mindenki milyen kedves, meg jószívű, és csak én vagyok ilyen szörnyeteg. Gondolatmenetemből, Brianna zökkentett ki.

-Laurel, te mi a csudát keresel ott földön?-állt meg előttem, mire én fölnéztem rá-Te sírtál?-hangjában, meglepettség hallatszott.

-Nem, csak belement valami a szemembe-szipogtam.

-Ugyan, kérlek, ezt még a hülye sem veszi be-vonta föl a szemöldökét-Na, mondd el, hogy mi a baj, vagy ne mondd el, nekem édesmindegy, de hagyd abba a bőgést, és állj föl-utasított, mire én megtöröltem a szemem, és fölálltam. De úgy döntöttem, inkább, nem modom el Briannának, a bánatom. Egy, mert úgy, mégnagyobb szerencsétlenségnek nézne, mint aminek most néz. Kettő, igazából, ez, őt nem érdekli.
-Brianna, én ezt most, inkább, meg szeretném tartani magamnak-mondtam, félénken.
-Nekem, mindegy-vonta meg a vállát.
-Na, de te is akartál valamit mondani, nem?-kacsintottam.
-Igen, de gyere-mondta, és elkezdett húzni, egy ilyen raktár szerű kis "terembe", ahol a felmosókat, és a tisztótószereket tartják. Mikor beértünk, becsukta magunk mögött az ajtót, és megállt előttem.
-Na, szóval, jól figyelj, mert nem fogom többször elmondani. Aki tetszik nekem az...-Kérlek ne John! Csak ne ő! Bárki más, de ne ő!-...David-Huh! Nem John az. Várjunk csak? David??? Jézusom, ez nem lesz egyszerű dolog...
-David??? Ó, akkor már mindent értek-világososdtam meg.
-Ez mégis, hogy érted? Mi mindent?-tette karba a kezét, és összeszűkült szemekkel, méregetett.
-Például azt, mikor nálam filmeztünk, és, te is leléptél, Lindával, és Daviddal, pedig simán maradhattál volna. Meg, ha látom őket, te mindig ott vagy. Sosem hagyod őket egyedül.
-Hát, igen. De ez baj-sóhajtott-Nem akarom, hogy kettesben legyenek, azért csinálom ezt. Tudom, hogy ez nem helyes, de nem bírom megállni. Gondolj bele, neked milyen lenne, ha Johnt látnád, egy másik lánnyal ölelkezni, meg ilyenek. Te sem akarnád, kettesben hagyni őket, ugye?-tette csípőre, a kezét.
-Hogy mi? Most, mi köze van ehhez Johhnak? Nem értem-hazudtam, de úgy látszik, nem túl jól.
-Laurel, se hülye, se vak nem vagyok. Ahogy a többiek se. Mindenki tudja, hogy Johnnal nem vagytok közöbösek, egymás számára.
-Tényleg?-néztem rá döbbenten.
-Igen, azt hiszed nem vettük észre azokat a mélyre ható pillantásokat, ahogyan egymásra néztek, és a hasonló dolgokat?-mosolygott.
-Hát, igen-nevettem el magam-De mindegy, most nem én vagyok a téma-ahogy, ezt kimondtam, megszólalt a csengő.
-És, úgy látszik, már én se leszek, na gyere-nevetett, aztán kitessékelt a raktárból. Ahogy beléptnk a terembe, összeszorult a torkom. Megláttam Johnt, és Edwadot, és újra a sírógörcs kerülgetett. Lehajtott fejjel, rájuk sem nézve, csoszogtam el a padjuk mellett. Nehéz volt, óra alatt visszatartani a sírást, de nagyokat lélegeztem, és a végére, már egész jól voltam.

~Óra után~

-Figyeljetek...-léptem oda Johnékhoz, de Edward közbeszólt.

-Tudod Laurel, engem speciál, te is idegesítesz. Ahogy azt hiszed magadról, hogy te vagy a világ királynője. Ahogy dobálod a hajad, és kioktatsz. Nem vagy az anyám, és a bartánőm sem vagy. Pedig, néha, úgy csinálsz, mintha, mi, totál oda lenénnk érted, és csak röhögsz, hogy mekkora jó vagy, hogy két fiú is, mindenhova kísérget. De ez nem igaz, nekem is, elegem van belőled!-nézett rám, lehányó pillantással. Ez lesokkolt. Edward, nem ilyen. Még sosem hallottam, így kiakadni. Nem ilyennek ismertem meg. De, én beszélek... Először, én osztottam ki őket, úgy, hogy ők semmit sem csináltak. Ezt, megérdemeltem. 

-Igaza van-szólalt meg John. Ez az egy, kis mondtata, úgy hatott rám, mintha, egy kést döftek volna belém. Nem bírtam tovább. Az arcomat a tenyerembe temettem, és elrohantam, aztán, kirobbant belőlem a bőgés. A női mozsdó felé vettem az irányt, és bementem. Szerencsére, nem volt ott senki. Bezárkóztam az egyik fülkébe, és csak sírtam. Tompán hallottam, hogy becsöngetnek, de akkor, abban a pillanatban, egy cseppet sem érdekelt. Semmi nem érdekelt. Egyre csak John szavai visszhangoztak a fejemben. "Igaza van..." Egy, hisztis kis ... vagyok. Johnnak, ez a véleménye rólam. Ahogyan Edwardnak is. Sőt, talán mindenkinek. A következő szünetben, Linda hangját hallottam meg, ahogy a nevemet mondogatja. Gondolom meghallotta a szipogásom, és benyitott hozzám.

-Hála az égnek!-sóhajtott egyet-Te, mit keresel itt? Mindenki, halálra aggódta magát!-mondta, de én csak halgattam, az arcomat, a kezembe temetve-Laurel, mondj már valamit! Jól érzed magad?-csönd- Hívjam ide a sulinővért?-még mindig, nem szóltam semmit-Laurel!!!!-akadt ki teljesen Linda, és hangjában aggodalom csengett. Most, miért vagyok ilyen? Vele, is bunkózom, pedig, ő se csinált semmit. Nem, nem leszek ilyen. Nem akarom, még őt is magamra haragítani. Fölnéztem rá.

-Nincs, semmi bajom-töröltem meg a szemem-Nem kell orvos.

-Akkor mégis, miért ülsz a wc-n bőgve, és hagyod ki az órát?-tette karba a kezét.

-Az az igazság, hogy összevesztem Johnnal, és Edwarddal-hajtottam le a fejem.

-Min?-neki, sem mondhatom el. De valami beugrott.

-Légyszives, nem szeretnék beszéléni róla-néztem a szemébe.

-Persze, megértem-biggyesztette le az ajkát-De, azért gyere. Kimegyünk együtt, rendben?-küldött felém egy bíztató mosolyt.

-Oké-léptem ki a fülkéből, és Lindával kimentünk a folyosóra. 

-Csak, nyugi. Minden rendben lesz-mosolygott rám, bíztatóan.

A nap további részében, Lindával voltam. Amikor megláttam a fiúkat, azonnal elkapott a sírógörcs, de Linda, akkor, mindig a másik irányba terelt. Szerintem, ha meglátta őket, akkor azon nyomban másfelé fordított, hogy nekem, ne kelljen őket látnom. Így ment, ez a nap végéig. Mikor már mentem volna haza-John és Edward nélkül, fura-az egyik tanár megállított.

-Kihagytad az órámat, állítólag az egyik barátnőd talált rád a wc-ben.

-Igen, mert...-Ki kell találnom valamit! Hazudozásból ál az életem...-rosszul lettem. 

-Miért nem szólt az egyik tanárnak?-vonta föl az egyik szemöldökét.

-Mert, már nagyon rosszul voltam, mikor berohantam a vécébe, satöbbi, muszály részleteznem? 

-Ne, szemtelenkedj!

-Bocsánat, szóval, mikor a bartánőm megtalált, már jól voltam. Csak, nagyon sokat ettem, össze vissza, reggelire.

-Nincs semmi baj. Csak írasd alá, ezt, a szüleiddel-nyomott a kezembe egy papírt-és minden meg van oldva. Kihúzzuk az igazolatlant-mosolyodott el.

-Rendben. Köszönöm. Viszont látásra!-köszöntem el, és hazaindultam. Egyedül. Nagyon lehangoló...

~Otthon~

                                       
-Anya, ezt alá kéne írnod!-nyomtam az orra elé, a lapot, amit a tanár adott.
-Mi ez?-vette ki a kezemből.
-Hát...-hazudhattam volna ugyanazt neki, mint a tanárnak. De mi értelme lett volna? Ő, az anyám! Legalább, neki ne hazudjak, ha már mindenki másnak igen...-Na, szóval, röviden, összeevsztem Edwaddal, és Johnnal, kiakadtam, mindenfélét vágtam a fejükhöz, aztán ők is, az enyémhez, ezen mégjobban kiakadtam, sírógörcsöt kaptam, bementem a wc-be, és kihagytam egy órát, mert egész végig, csak sírtam. Szóval, ha aláírod ezt a papírt, akkor meg van oldva, és nem kapok igazolatlant-mosolyogtam anyára, aki csak csóválta a fejét.
-Ne csinálj többet ilyet, rendeben?-firkantotta rá az aláírását, a lapra.
-Jaaaaj, kösziii! Szeretlek!-öleltem meg.
-Én is, kincsem-puszilt meg.

~A szobámban~ 

-Laurel, bejöhetek?-kopogott Beni(?) Ő mióta kopog, mielőtt bemegy valahova? És, mióta kérdezi meg, hogy bemehet-e. Kezdek félni...ki ez a gyerek? Mert az biztos, hogy nem az öcsém.
-Persze-mondtam, mire benyitott, és letelepedett mellém, az ágyra-Mit akarsz?-kérdeztem tőle.
-Nem tudom. Csak úgy feljöttem. Amúgy, összevesztél a barátaiddal?
-Igen-sóhajtottam.
-Kár, pedig a szőkék, egész jófejek voltak. Nameg, jó volt a hajuk-nevetett. Vele nevettem-De, ugye, azzal a hosszú barna hajú lánnyal, nem vesztél össze, aki, abban a fehér, csipkés pólóban volt?-kérdezte, és láttam az arcán, hogy elkalandozik. Ahaaa, akkor innét fúj a szél...
-Nocsak, nocsak, valaki belezúgott Briannába?-böktem oldalba.
-Neeem-vörösödött fülig, a kedves öcsikém.
-Perszeee-mosolyogtam.
-Majd, bemutatsz neki?-kérdezte reménykedve.
-Igen, majd bemutatlak neki. Na, gyere ide-mondtam, és magamhoz öleltem. Sokszor veszekszünk, és oltjuk egymást, mindenki előtt, de testvérek vagyunk, és szeretjük egymást. A fenébe azzal a sok fiúval, nekem mindig, a kis öcsikém lesz a fő cukiság. Habár, még sokat fogunk veszekedni, de ez, nem változtat semmin. Mikor kiment, bekapcsoltam a gépet. Nocsak, egy üzenet Briannától.

Brianna üzenete: Laurel, miért bőgtél a wc-ben?
Laurel üzenete: Ugyanaz, miatt, ami miatt, a földön is bőgtem, reggel. De te, ezt honnan tudod?
Brianna üzenete: Mindenki tudja...
Laurel üzenete: Honnan?
Brianna üzenete: Nem tudom. De, a kérdésemre, még nem adtál kielégítő választ.
Laurel üzenete: Ez bonyolult. Te leszek. Inkább személyesen.
Brianna üzenete: Ha-ha. A fa humorod még megvan. De, rendben, és akkor majd, segíts nekem David kapcsán.
Laurel üzenete: Fogok.
Brianna üzenete: Rendben.

Nyomtam volna ki a gépet, de hirtelen megakadt a szemem egy beszélgetésen. A beszélgetésem Johnnal. Tegnap. Mindenféle, hülyeségeket írkáltunk egymásnak. Ettől, összeszorult a torkom, és rámtört a sírógörcs. Gyorsan kikapcsoltam a gépet, de már késő volt. Kitört belőlem a bőgés. Aztán, valahogy, álomba sírtam magam...

Haliii! :* Remélem, jó lett a rész! :))) Ha tetszett, légyszi komizzatok, hogy megtudjam ki az, aki olvassa. :) Előre is köszi :))) Pusszancs: Lili
És a blogok (elolvasni :P) :
http://biebsandme.blogspot.hu
http://viraagszirmok.blogspot.hu