~A sarkon~
-Sziasztok!-integettem nekik, messziről. Mindketten észrevettek, de csak John integetett vissza, mivel Edward, görcsösen kapaszkodott a mankójába, aminek, még nem sikerült megfelelően elsajátitania a használatát. Mikor közelebb értek, Edward azonnal elkezdett sopánkodni.
-Laurel, tudod, hogy milyen rohadt szar, így menni? El sem tudod képzelni. Nem bírom behajlítani a lábam, és még oda se tudok inteni senkinek, mert akkor elesek-vágott fájdalmas arcot, mire én csak nevetve, csóváltam a fejem.
-Edward, nekem is volt már eltörve a lábam. És, tényleg nem túl kényelmes gipszben járni, de azért nem a világ vége. Vannak ennél rosszabb dolgok is.
-Jó, jó, de fogadjunk, hogy neked nem volt...-próbálta bizonyítani az igazát, de közbevágtam.
-Lapozzunk, a többiekről tudtok valamit?-kérdeztem, és John felé fordultam, nehogy Edward visszatérhessen, a "nehéz járás" témára.
-David valami olyasmit mondott, hogy csajos napra mennek.
-David is?-néztem értetlenül, de előtört belőlem a kuncogás.
-Nem tudom, azt nem mondta-közölte, teljesen nyugodtan, én meg hitetlenül ráztam a fejem.
-És mégis, miért nem kérdezted meg? Ez, neked nem hangzik furán, egy fiú szájából?
-De, furán hangzik.
-De, miért nem kérdezted meg?-kezdett fölmenni bennem a pumba. Komolyan, ezt az ilyen szintű értetlenséget, és flegmaságot, már nem bírom. Fiúk...
-Ja, nemtom-vonta meg a vállát.
-Komolyan, kiakasztasz-boxoltam bele a vállába, mosolyogva. Ezután, még sokáig sétáltunk. Edward párszor, majdnem elnyalt, de John, vagy én, mindig megfogtuk.
~Pár órával később~
-Figyuzzatok, menjünk hozzám, és nézzünk valami filmet. Majd bemutatlak titeket a szüleimnek. Okés?-kérdeztem a fiúktól.
-Hát nem is tudom...
-Jaj, istenem ne csináljátok már! Légyszi.
-Oké-mondta, Edward, mikor hirtelen megszólalt a telóm. Vagyis, nem szólalt meg, mert rezgőn volt, hanem elkezdett rezegni a zsebemben, mire én megrezzentem, és sikkantottam egy kicsikét.
-Mi az?-kapta oda a fejét, John.
-Semmi, csak megszólalt a telóm-mondtam, mire kitört belőle a röhögés, amihez Edward is csatlakozott, én meg kiszedtem a telómat a zsebemből, és fölvettem.
-Hallo! Mi? Nem hallok semmit! Várj!-mondtam, és távolabb mentem a két röhögő hülyétől, bár Edwardot, nem szívesen hagytam magára, mert a röhögés könnyen kidöntheti az egyensúlyából, és John, nem volt olyan állapotban, hogy meg tudja fogni ha elesik, annyira röhögött-Na, most mondhatod-szóltam, mikor már olyan távolságban voltam tőlük, hogy a telefont is halljam.
-Na, szóval-hallatszott Brianna hangja, a vonal túlsó végéről-Hol vagytok most?
-Ööö, hát...várj, megkérdezem a srácokat-mondtam, és a fiúk felé fordultam, akik, már abbahagyták a röhögést-Hol vagyunk?
-Te ott, John meg itt, mellettem-mondta Edward, vigyorogva
-Jaj istenem, ne játtszd itt az agyad! Azért ennyire hülye, még te sem vagy!-mondtam, mert tudom, hogy tudta, hogy, hogyan értem a kérdésemet, csak húzni akarta az agymamat.
-Jó, jó, akkor most vagyunk aaa...várj, megnézem GPSen-mondta, és kihalászta a zsebéből a telóját, én meg értetlen arcot vágtam.
-Véletlenül, nem itt laksz?-röhögtem.
-Jólvaaan, de most, mégis honnan tudjam, hogy hol vagyunk? Mi vagyok én, térkép?
-Nem, csak hülye-mosolyogtam, mire ő is, rám villantotta a fogait.
-Hahó!!!-hallottam a telefonomból, Brianna kiabálását.
-Jaj, bocsi, csak Edward nem tudta, hogy hol vagyunk, ezért a telefonján...
-Nem érdekel!-szólt közbe-Csak az érdekel, hogy: Hol vagytok most?-az utolsó szavakat tagoltan, és hosszan elnyújtva mondta. Mintha egy kisgyerekhez, vagy egy turistához beszélt volna.
-Lakat utca 30.-jelentette ki Edward büszkén, mire én megismételtem, hogy Brianna is hallja.
-Ok, akkor mindjárt ott vagyunk-monda és letette a telót. Ezután, nem sokkal, megláttunk három alakot. Az egyik, a fagyos tekintetű, halálosan egyenesen, és kifinomultan, lépkedő Brianna volt. A második, a boldog tekintetű, mosolygó Linda. A Harmadik pedig, a hat szatyrot cipelő, fáradt tekintetű David. Szegény, a lányok elrángatták magukkal a csajos napra, csomagcipelőnek. Mikor odaértek hozzánk, megbeszéltük, hogy mindenki hozzám jön, és megnézünk egy filmet.
~Otthon~
-Anya, Apa, bemutatom nektek, a barátaimat-mondtam, és elkezdtem sorrendben sorolni a nevüket-Őt itt Brianna, Linda, David, John, és Edward.
-Jó estét!-köszönt valaki, az őseimnek.
-Jaj, hát nyugodtan tegezzetek, mondjátok azt, hogy szia, lehet, hogy öregebb vagyok, de ugyanolyan laza mint ti-kacsintott anya, próbált jófej lenni. Én meg csak égtem.
-Persze, csak nyugodtan-szállt be apa is, én meg lassan, a földbe süllyedtem-Na gyerekek, minden swag, igaz? Csak nyomjátok a sódert-csinált rap mozdulatokat, apa.
-Öö...hát valahogy úgy...-válaszolta bizonytalanul John, én meg közbeléptem, mielőtt, még teljesen elfajultak volna a dolgok.
-De, mi most megyünk is föl, a szobámba!-mondtam, és gyorsan a szobám felé invitáltam őket.
-Várj!-kiáltott utánunk anya-Igyanak még valamit!
-Majd fölviszem, az innit!-kiabáltam vissza, aztán szaladtam föl a lépcsőn, és megmutattam a többieknek, a szobámat. Ahogy belépünk, jobbra található egy francia ágy. Az ajtó felöli részén, egy éjjeliszekrény. Az ajtóval szemben, egy polc, amin van a tv, ami az ágy felé van fordítva. A szoba bal felében, van a ruhásszekrényem, az ajtó felöli oldalon, vele szemben pedig az íróasztalom. A szobám bal falán, van egy ablak. Mikor bementünk, becsuktam magam után az ajtót.
-Srácok, bocsi a szüleim miatt! Ők már csak ilyenek-húztam el a szám, de John csak mosolygott.
-Nyugi, mindenkinek ilyenek a szülei-mondta.
-Sőt, ha neked lesz gyereked, te is ilyen leszel, az ő szemében-vigyorgott David.
-Nem, én jófej szülő leszek-tettem csípőre a kezem.
-Aha, csak azt fogod hinni, hogy jófej leszel, de ugyanlyan leszel a szmében, mint most a te szüleid, a tiedben. De mindegy-legyintett.
-Az, na ki milyen filmet akar nézni?-kérdeztem, egy fokkal hangosabban, hogy mindenki hallja.
-Milyenek vannak?-kérdezte Linda.
-Na, lássuk csak-ültem le a földe, a polc elé, amin voltak a dvd-k-Van vígjáték, romantikus, dráma, életrajzi, horror...
-Horror!!!-üvöltötték be a fiúk.
-Nemár!-nyafogott Linda-Azokat, nem szeretem.
-Akkor szavazzunk-ajánlottam-Tegye föl a kezét, aki horrort akar nézni-az összef fiú föltette.
-Rendben, akkor ki akar romantikusat?-csak Linda, és én tettük föl a kezünket. Itt már biztos volt, hogy horrort nézünk...-Oké, akkor a horror lesz.
-Az én véleményemet, meg sem kérdezed?-háborodott föl Brianna.
-Hát nem, mivel az mindegy, mert már csak te szavazhatsz, és ugyebár, egy szavazattal...
-Tudom, Laurel! Nem vagyok hülye, tudok számolni! Csak az zavar, hogy meg sem kérdezed a véleményemet!-fonta össze a karját.
-Rendben, akkor, mit szeretnél nézni?-sóhajtottam.
-Drámát.
-Oké, akkor, amint az előbb mondtam, horrort nézünk-mondtam, mire Brianna, csak bólintott. Komolyan, én néha nagyon nem értem... Amíg a fiúk kiválasztották a a filmet, mi lehuppantunk az ágyra. Mikor végeztek, ők is, csak Edward maradt állva.
-Segítene valaki?-vigyorgott. Tényleg, teljesen kiment a fejemből, hogy le van törve, a lába.
-Persze-tápászkodtam föl, mosolyogva, aztán segítettem Edwardnak, fölszenvedni magát, az ágyra.
-Legközelebb, csak akkor állhatsz fel, ha elmentek-nevettem.
-Csönd legyen már!-rivallt rám, Brianna.
-Ja, tényleg, már elkezdődött, nem is vettem észre...
-Psssssssssszt!!!-pisszegett le, David.
-Bocsi-tátogtam hangtalanul, aztán visszafeküdtem a helyemre, és elkezdtem a filmre koncentrálni. Mit is mondhatnék, rohadt félelmetes volt. Majdnem, összepisiltem magam. Igazából, én nem szeretem a horror filmeket. Csak, még pár éve, beszereztem csomót, mert az volt a "menő", ha valaki, horrort néz. De, egyiket se néztem meg csak bememorizáltam a tartalmukat, és tároltam őket a polcon, hogy ha kell, meg tudjam mutatni, hogy nekem ez is megvan. Hát igen...ilyen vagyok én. Pfff... Az egyik résznél, már nem bírtam tovább, és elekzdtem suttogni.
-Basszus, rohadtul félek, valaki fogja már meg a kezem-mondtam, és Edward az egyik oldalról, John, pedig a másikról, megfogta a kezem. Ugyan, még így is féltem, de egy kicsit jobb volt. Ez olyan, mint amikor a kisgyerek, rosszat álmodik, és az anyukája, mellé fekszik. Jobban lesz tőle. Amúgy egy kézfogás sokat elárul. Ebbe akkor gondoltam bele, mikor mindketten fogták a kezem. Ahogy Edward fogta az olyan barátias, biztató volt. Azt üzente, "nyugodjál már le te". Csak olyan viccesen. Johné, mást üzent. Az övé, azt, hogy "semmi baj, minden rendben lesz, ne féj". Olyan érzelmesen. Persze, lehet, hogy semmi ilyesmiről nem volt szó csak ez játszódott le bennem. Vagy éppenséggel azt szerettem volna, ha ők ezt gondolják. De mindegy. Ez után még sokáig csak néztem a filmet. Tök nyugodtan. Úgy látszik, hogy túlságosan is nyugodtan, mivel az a következő emlékem, hogy valaki ébresztget. Belealudtam.
-Hahó, Laurel, ébresztő-rázogatott valaki finoman.
-Nézd már, milyen édesen alszik-röhögött azt hiszem Edward.
-Ja, mint egy kiskutya-ez már John hangja volt.
-Hello, én vagyok Laurel, a kiskutya-szorította össze az arcomat Edward röhögve, mire én teljesen fölébredtem.
-Edward, hagyjál már békén-nyöszörögtem, álmosan.
-Fölébredt!-mondta John.
-Végre!-csapta össze a kezeit Edward.
-Igen, fölébredtem-mondtam és körülnéztem a szobában-Hol vannak a többiek?-kérdeztem, ugyanis már csak hárman voltunk a szobában.
-Lindát fölhívták a szülei, hogy menejn haza, mert elfelejtette, hogy vendégek jönnek hozzájuk, és David meg persze elkísérte-válaszolt John.
-És Brianna?
-Azt nem tudom-vonta meg a vállát.
-Nem tudod hol van?-néztem furán.
-De, ő is elment csak azt nem tudom, hogy miért. Nem azt nem tudom, hogy hol van.
-Ja, jól van, még nem ébredtem föl teljesen.
-Azt látjuk-vigyorgott Edward-De most már menünk kell.
-Nemár!-mondtuk egyszerre Johnnal. Aztán, elröhögtük magunkat.
-Demár! Azt mondták, hogy fél kilencre haza kell érnünk-húzta el a száját.
-Ja, tényleg. Edward nem sétálhat sötétben-röhögte el magát, John, mire Edward feje rákvörös lett.
-Ez nem pontosan így volt!-tiltakozott Edward-Azt mondták, hogy amíg gipszben vagyok, addig nem sétálhatok sötétben.
-Haver, ez ígyis úgyis ciki-ütögette a hátát John, én meg elröhögtem magam. Hülyék.
-Na de most komolyan, tényleg mennünk kell!-indult volna meg Edward, de elfelejtette a gipszét-Segítenétek?-kérdezte, mire kitört belőlünk a röhögés. Mikor befejeztük segítettünk Edwardnak kikászálódni az ágyból, aztán lekísértem őket.
~Lent~
-Na, akkor sziasztok-mondtam nekik, mikor már az előszobában voltunk, de hirtelen, meghallottam a szobából, Beni hangját.
-Hé figylej Laurel, nem tudod, hogy hol van a...-kezdte el mondani, de mikor kiért az előszobába megtorpant-Ohó, basszus Laurel, kettőt látok a pasidból!-vigyorgott.
-Ők a barátaim. És nem látsz kettőt mert alapból ketten vannak, mivel ikrek! Nem értem, hogy lehetsz ennyire egy pofátlan, paraszt!-akadtam ki.
-Nyugi Laurel, még ott van a tojáshéj, a fenekén-vigyorgott John, mire Beni is elmosolyodott.
-Na jólvan-vigyorgott-Amúgy Beni vagyok.
-Én meg John.
-Edward-szólt Edward, aztán újra belemerült a telójába. Én nem értem, hogy tud mindig ilyen gyorsan találni rajta valami rohadt érdekeset akár tíz másodpercre is.
-Na mi most tényleg megyünk. Csá Laurel! Kisember!-itt Benire nézett.
-Sziasztok!-köszöntünk nekik, aztán becsuktam az ajtót.
~Kicsit később, a szobámban~
Ahogy, nézegettem a gépet, Briana küldött egy üzenetet.
Brianna üzenete: Laurel, valamit meg kell beszélnünk.
Laurel üzenete: Mit?
Brianna üzenete: Azt hiszem, én...
Laurel üzenete: Azt hiszed te, hogy...mondd már!
Brianna üzenete: Azt hiszem én belezúgtam...
Laurel üzenete: Te jó ég! Kibe?
Brianna üzenete: Ezt, majd inkább személyesen!
Ezzel ki is lépett. Te jó isten! Brianna belezúgott valakibe! Jaj, csak kérlek, hogy ne John legyen az...Kérlek...
Sziasztok! :))) Bocsánat, hogy egy kicsit, elkéstem a résszel, de remélem jó lett. Ezennel, mindenkinek, boldog karácsonyt, és kellemes ünnepeket kívánok! ;) És itt vannak az általam ajánlott blogok! :)
http://biebsandme.blogspot.hu
http://viraagszirmok.blogspot.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése