-Szia...-mondta Edward, de nagyon furcsán nézett rám.
-Mi az? Van rajtam van valami?!-kezdtem el pánikolni, és azonnal arcomhoz nyúltam.
-Nincs rajtad semmi, csak furán nézel ki-válaszolta
-Ööö...oké...
-Bocsi, nem úgy értettem. Csak még nem láttalak szoknyában, meg magas sarkúban, mindig naci, meg torna csuka van rajtad, és ez így, szokatlan.
-Ja, oké-nyugodtam meg, mert nem állt szándékomban "furán kinézni".
-Amúgy, John mit csinál?-kérdeztem, mert az említett személy, össze vissza mutogatott, meg tátogott.
-Ja-röhögte el magát Edward-fogadtunk, hogy ha meg bírok enni egy egész szendvicset, fél perc alatt, akkor John nem beszélhet, fél hatig.
-És megetted?-kérdeztem.
-Meg hát!-jelentette ki Edward büszkén, John meg csak forgatta a szemét.
-Mondtam már, hogy hülyék vagytok?-mosolyogtam rájuk.
-Már vagy százszor-mosolygott Edward, John meg bólogatott-Amúgy, John! Már csak egy perc!-mondtam, mire elkezdett örömtáncot járni. Edward, meg csatlakozott hozzá.
-Edward, ezt most miért csinálod?-kérdeztem nevetve.
-Nem tudom-közölte, még mindig táncolva-csak úgy-táncolt tovább. A végére egy egész kis koreográfiát hoztak össze, csak úgy spontán. Mikor végeztek, beálltak egy végpózba, és úgy maradtak, néhány másodpercre.
-Jeee-tapsoltam-Jók voltatok szupersztárok!-nevettem el magam.
-Köszönjük-mondta Edward, és Johnnal együtt, meghajoltak.
-John, ugye azt tudod, hogy már vagy három perce beszélhetsz?-mondtam.
-Ezt, most miért kellett neki elmondani?!-nevetett Edward-Hátha elfelejtette volna!
-Álmodban!-szólt John-Amúgy szia, Laurel-mondta, mert ugyebár ő még nem köszönt nekem.
-Szia-köszöntem szórakozottan-Na, kitáncoltátok magatokat? Mehetünk?
-Aha-mondták.
-Várjatok! Nektek van partneretek?-kérdeztem.
-Nincs, miért?-vonta össze a szemöldökét John.
-Ja, semmi, csak nekem sincs, és nem akartam volna bezavarni, hogy ha valakivel jöttetek volna.
-Ja, oké-mosolygott John, és szépen lassan elindultunk a suli felé.
~A suliban~
-Menj, már!-próbáltam betolni Johnt a tesi csarnokba, mert előtte egy lépéssel megtorpant.
-De nem mehetünk be!
-És mégis, miért nem?
-Olvasd el azt a táblát!-mutatott John, egy "No smoking" feliratú táblára.
-No smoking, és most mi van ezzel?-kérdeztem értetlenül.
-Nézd meg mi van rajtunk!-mutatott Edward az ő, majd John öltözékére-Szmoking!!!-erre kirobbant belőlem a röhögés.
-Ti, nagyon hülyék vagytok!-röhögtem, és bementünk a tornaterembe. Nagyon jó volt a hangulat. Kétszer annyi dísz volt mindenhol, mint mikor utoljára láttam. A színpad ugyan üres volt, de a dj nyomatta zenét. A tömegben, hirtelen megláttam Lindát, aki egy fiú kezét fogta. Odamentem hozzájuk, mögöttem jött John, és Edward is.
-Sziasztok!-köszöntem nekik.
-Szia!-köszönt nekem Linda-Ő itt a barátom, David. David, ő az egyik barátnőm, Laurel-mondta, mi meg kezet fogtunk, aztán odaért Edward és John is-Ők meg az ikrek. A jobb oldali Edward, a bal oldali meg John.
-Nem is igaz! Én nem Edward vagyok, hanem John!
-Ja akkor bocsi-mondta Linda, már oda sem figyelve.
-A nagy fenét!-mondtam-Te Edward vagy, és nem John!
-Csak jobban tudom mint te!
-Na akkor most ki Edward és ki John?-szólt közbe David.
-Én vagyok John!-mondta Edward, mire én csúnyán néztem rá-Na jó, én Edward vagyok!-vigyorgott.
-Szóval akkor, te vagy Edward-mutatott David, Edwardra-és te meg John-mutatott Johnra.
-Pontosan!-válaszoltam a fiúk helyett, nehogy még ennél is joban összezavarják szegény Davidot.
-Oké, akkor Laurel, Edward, és John. Rendben, megjegyeztelek titeket-mosolygott David.
-Úúú, David!-szólt Linda-Táncoljunk! Ez a kedvenc számom!
-Rendben-mondta David, és már el is tűntek a tömegben. Én meg hirtelen megláttam egy standot, amire az volt írva, hogy "Bálkirály, és bálkirálynő kerestetik, jelentkezni, itt lehet!"
-Mindjárt visszajövök!-szóltam a fiúknak, és már rohantam is a standhoz.
-Hova mész?-kiáltotta utánam John.
-A standhoz!-ordítottam vissza, de szerintem, ezt már nem hallotta. Öt percet kellett várnom, aztán sorra kerültem.
-Szia, bálkirálynőnek szeretnék jelentkezni-köszöntem a standnál ülő lánynak.
-Szia-adott a kezembe egy lapot, aztán már fordult is a következő jelentkezőhöz. Mikor visszaadtam a lapot, már mentem volna el, de a standnál ülő lány visszaszólt.
-Várj! A kísérődet is oda kell írnod, és kell az ő aláírása is!-Jaj, ne! De aztán, eszembe jutott valami.
-Ja oké, akkor mindjárt visszajövök!
-Öt perc!-szólt a lány, aztán már elfordult máshoz. Én meg futottam vissza a fiúkhoz. Már amennyire lehet futni, az ilyen tömegben.
-John! Edward!-kezdtem el kiabálni.
-Itt vagyok!-lépett elém, John.
-És Edward?-kérdeztem, mert az óta nap óta mikor megismertem őket, még nem sokszor láttam őket külön.
-Az előbb beleugrott a tömegbe, és azóta nem láttam-vonta meg a a vállát John.
-Micsoda? És jól van?-kérdeztem, de eszembe jutott, hogy szorít az idő, szóval visszatértem arra amiért eredetileg visszamentem-Na mindegy, leszel a kísérőm?
-Mi?-nézett értetlenül.
-Elmentem ahhoz a standhoz, hogy jelentkezzek bálkirálynőnek-mutattam a standra- de csak úgy tudok hogyha van kísérőm. Szóval leszel?
-Muszály?-vágott fájdalmas arcot.
-Naaa, légyszi! Mindig is az volt az álmom, hogy bálkirálynő legyek. És nem kell úgy igazból a kísérőmnek lenned, csak úgy mint barátok-próbálkoztam.
-Rendben-mosolyodott el.
-Kösziiii!-kezdtem el ugrándozni, és már rángattam is el a standhoz, hogy aláírja a papírt. Miután ez megtörtént, megtaláltuk Edwardot aki éppen arcot rajzolt, a műanyagpoharkanak. Már meg sem lepődtem... Aztán, még hülyültünk sokat, és táncoltunk nem tudom mennyi ideig, mikor valaki fölment a színpadra.
-Előadóest!-mondta a mikrofonba egy fiú, mire a tömeg fölmorajlott-Aki még nem tudná, ez azt foglalja magába, hogy valaki följön a színpadra, és előad egy dalt. Lehet, egy már meglévő szám, lehet egy már meglévő szám átdolgozása, és lehet saját dal is! Bármi lehet!-kiáltott a mikrofonba, mire a tömeg elkezdett tapsolni, és sikítozni-Na, ki akar lenni az első fellépő?-kérdezte a fiú, de erre síri csend lett-Na, nem lehettek ennyire nyuszik! Valaki?-próbálkozott újra.
-Legyen a Jedward!-ordította be valaki, a tömegből. Jedward, olyan furcs név ez, mintha...á biztos nem.
-Tényleg, legyenek ők!-ordította be, egy másik ember.
-JED-WARD! JED-WARD! JED-WARD!-ordította a tömeg, ritmusra.
-Látja valaki őket?-kérdezte a srác, a színpadon, mire mindenki elhallgatott-Na, nem baj!-mondta vigyorogva-Akkor segítünk egy kicsit!-szólt, és ki lett vetítve egy kép, Johnról, és Edwardról, amin kb. félméteres, ecset hajuk van(!) És akkor, megvilágosodtam. Magáról a Jedward névről, és arról, hogy miért hívta Alex ecseteknek őket. De még mielőtt beszélhttem volna velük, egy lány valahonnan mellőlünk, beordított a tömegbe.
-Én látom őket! Itt vannak!-mondta, és mindenki a fiúk felé fordult. Már a reflektor is rájuk nézett.
-Na, elvállaljátok?-vigyorgott a színpadon lévő srác.
-Ááá, inkább nem-mondta Edward, mire mindenki elkezdett fújolni.
-Ne fújoljatok!-mondta a bemondó fiú-Inkább háromra sikítson, aki hallani akarja a Jedwardot. Egy! Kettő! Hárooooom!-ordította, mire az egész tömeg fülsüketítően elkezdett visítani-Na, még így sem vállaljátok?-mondta, miután a sikítás elcsendesedett.
-Na jó, legyen!-mondta John, mire a sikítás folytatódott, ők meg fölmentek a színpadra.
-Készen álltok?-kérdezte Edward a tömegtől, mire sikítás volt a válasz.
-Nem hallom! Készen álltok?-hangosabb sikítás.
-Még mindig nem hallom! Készen álltok? Na hagy halljam!-méghangosabb sikítás.
-Rendben, akkor indulhat a buliii!-ordította John-Bad Behaviour!-leghangosabb sikítás. A fiúk hatalmas bulit csaptak, mindenki táncolt, és énekelt. Nagyon jó volt. Mikor lejöttek a színpadról, hatlams tapsvihar fogadta őket.
-Ez mégis mi volt?-kérdeztem elámulva a srácoktól, mikor már, egy lány volt a színpadon.
-Mégis mire gondolsz?-vigyorgott John.
-Jaj, ne játszd itt az agyad! Ez az egész! Mi volt ez a kép? És ez a név? És ti, mióta tudtok énekelni, és ezt, eddig miért nem mondtátok nekem?
-Ez hosszú-mondta Edward.
-Van időm-tettem csípőre a kezem.
-Jól van. Röviden, régen alapítottunk egy együttest, aminek az lett a neve, hogy Jedward.
-Fölléptünk, a suli bulikon, bálokon, rendezvényeken, és írtunk pár dalt-folytatta John.
-De "föloszlottunk"-mutatott nyuszifület a levegőbe, Edward-mert már, nem volt kedvünk tovább csinálni.
-És azt hittük, hogy már, senki sem emlékszik ránk, de úgy látszik, mégis-fejezte be John. Én meg csak ámuldoztam.
-És a hajatok?
-Az, most is majdnem ugyanilyen, csak rövidebb.
-Ha ez, nem lett volna, egyáltalán elmondtátok volna nekem, ezt az egészet?
-Nem hiszem.
-Miért?
-Mert ez, nem egy olyan fontos dolog-mondta John, én meg csak csóváltam a fejemet. Nem értem a fiúk értékrendjét... Amúgy, aki még jó volt az éneklésben, az egy csaj volt, aki azt hiszem egy Rihanna számot énekelt, és egy fiú, aki csak úgy spontán rappelt egyet. De a Jedwardnál, azért egyik sem volt jobb. Bár lehet, hogy kicsit elfogult vagyok. Az éneklés után, az a lány, aki annál a standnál ült, ahol lehetett jelentkezni bálkirálynőnek és bálkirálynak, fölment a színpadra és beleszólt a mikrofonba.
-Sziasztok! A bálnak, az utolsó órájába léptünk. A szavazást a bálkirálynőre, és a bálkirályra, tíz perc múlva lezárom! Szóval, aki még nem szavazott, az tegye meg! Ott van annál a standnál egy doboz, és oda kell bedobni a szavazatotokat-mutatott a standra, ahol jelentkeztem bálkirálynőnek-Na, ezzel is megvolnánk-mosolygott, aztán gyorsan hozzátette-Nyugodtan szavazhattok, van még idő, csak most következik a lassúzás. Akik jelentkeztek bálkirálynőnek, illetve bálkirálynak, azok jöjjenek ide a színpad elé, és táncoljanak. Had lássuk, hogy kik akarnak a bál urai lenni!-mondta, mire körübelül, öt pár odament a színpad elé-Naaa, tudom, hogy többen vagytok! Jöjjön ide mindenki, aki jelentkezett, ne legyetek szégyenlősek!-mondta, és én éppen szólni akartam Johnnak, hogy menjünk már mi is, csak a buli kedvéért, de ő már megelőzött.
-Hölgyem, felkérhetem egy táncra?-kérdezte, miközben cirádásan meghajolt.
-Természetesen uram, megtiszteltetés-adtam oda a kezem, aztán elnevettük magunkat, és mentünk a színpad elé. Mikor odaértünk, már sokkal többen voltak, mint először. Aztán beindult a zene. John a derekamra tette a kezét, én meg a sajátomat a vállára.
-Hát ez nagyon fura-mondtam.
-Szerintem is-mosolyodott el, John.
-Amúgy, én nem tudok táncolni-vallottam be.
-Akkor már ketten vagyunk. Csak Edward tud, én nem.
-Tényleg? Pedig, pont fordítva néztem volna ki belőletek.
-Érdekes. De akkor most jobb lenne, ha Edwarddal táncolnál itt, nem?
-Nem, sokkal jobb, hogy veled táncolok-csúszott ki a számon.
-Tényleg?-vonta föl az egyik szemöldökét.
-Mármint, úgy értem, hogy azért jobb, mert így, nem érzem olyan bénának magam-mondtam, mire ő csak elmosolyodott.
-Ha ez megnyugtat, nekem is sokkal jobb, hogy veled táncolok, és nem Edwarddal-mondta, mire elröhögtem magam. Ezután még sokáig táncoltunk, mikor egyszer csak John a derekamról a hátamra csúsztatta az egyik kezét, a másikkal meg elkezdte simogatni az arcomat, és nagyon gyengéden, elkezdett maga felé húzni. Szinte, már kínzóan lassan, pont annyira, hogyha ellenkezni akartam volna, megtehettem volna. Közben végig mélyen a szemembe nézett. És aztán...odaugrott mellénk Edward.
-Sziasztok!-integetett nekünk vigyorogva, John meg gyorsan levette a kezét az arcomról-Megzavartam valamit?-komolyodott el.
-Ja, nem semmit-kaptam észbe-csak dumáltunk.
-Akkor jó. Amúgy, csak azért jöttem ide, mert már nagyon unatkoztam. Tudjátok ti, hogy milyen régóta táncoltok?
-Tíz perce, körülbelül?-kérdezte John.
-Fél órája!-mutatott az órájára Edward, és valóban. Sokkal kevesebbnek tűnt-Na mindegy, Laurel táncolunk?
-Tőlem aztán...-néztem furán.
-Most, miért nézel így? Hogyha Johnnal táncolsz, akkor ha velem táncolsz, abban mi a fura? Vagy esetleg, John más?-kacsintott. És rájöttem, hogy most elárultam magam. Edward trükkösebb mint gondoltam.
-Furcsán néztem?-próbáltam menteni a helyzetet-Bocsi, nem vettem észre, már fáradt vagyok.
-Aha...Na, akkor jössz?-kérdezte újra.
-Oké-mondtam, és már be is álltunk a táncolók közé. Vele körülbelül öt percet táncoltam, de ez inkább fárasztó volt, mint kellemes. Johnnak igaza volt, Edward tényleg tud táncolni. Csak az a baj, hogy nekem is igazam volt, hogy én meg nem.
-Te jó ég!-lihegtem, mikor végeztünk-Máskor figyelmeztess, hogy még véletlenül se táncoljak veled.
-Én szóltam!
-Nem, nem szóltál.
-Mindegy-legyintett a kezével, mikor Johnnak hirtelen megszólalt a telefonja.
-Hallo?-szólt bele.
-Ki az?-kérdezte Edward.
-Anya-fogta le a telefont, John-Mi? Nem, nem kérek sült halat! Vagy, mit is kérdeztél? Várj, nem hallom, kimegyek!-ordította a telefonba-Mindjárt visszajövök-súgta oda nekünk, aztán a kijárat felé vette az irányt. John távozása után, egy lány szólt bele a mikrofonba.
-Hello, mindenki! A bálkirálynő, és bálkirály választására, megvannak az eredmények!-mondta, mire a tömeg hatalmas üdvrivalgásban tört ki-Az első három, legtöbb szavazatot kapott párost kihívom a színpadra. A kihívás sorrendje, nem a szavazatok többsége alapján lesz. Az első páros, Brianna Tibler, és Tim Gregory!-Brianna... mondjuk gondoltam, hogy ő lesz, ez nem lepett meg-A második, Melanie Born és Adam Thrick!-ők, nem tudom, hogy kik-És legvégül, de nem utolsó sorban, Laurel Libress és John Grimes!
-Most mit csináljak?-kérdeztem ingerülten Edwardtól, aki csak rázta a fejét-Ki tudja mikor jön vissza John, és nincs már időm kimenni hozzá!
-Laurel, John gyertek!-mondta a lány a színpadon, mert már mind a két pár ott volt rajtunk kívül-Vagy, mást kell kihívnom!-Mit csináljak??? És akkor beugrott.
-Edward! Gyere!-fogtam meg a kezét, és villámgyorsan elkezdtem vele a színpad felé futni-Itt jövünk!-ordítottam a lánynak, aki csak bólintott.
-Most, meg mit csinálsz?-suttogta nekem Edward.
-Te leszel John! Oké? Ikrek vagytok, a többség, nem fogja észrevenni.
-Oké-mondta. Mikor fölértünk a színpadra, a lány folytatta a mondanivalóját.
-Na, most már, hogy mindenki itt van-nézett ránk-kihirdetem, hogy a 2013. évi, év eleji iskola bál bálkirálynője, és bálkirálya-itt hatásszünetet tartott-Brianna, és Tim!!!-kiáltotta, mire mindenki elkezdett hangosan tapsolni. Őszintén, örültem Briannának. És azt sem bántam, hogy nem én lettem a győztes, végül is, benne voltam az első háromban, azért az is nagy dolog. És azt is tudom, hogyha Brianna most nem győzött volna, nagyon kiakadt volna. Ő már csak ilyen, de így kell szeretni. Miután "megkoronázták" odamentem hozzá.
-Gratulálok!-mosolyogtam rá.
-Kösz, de már megszoktam. Mindig én vagyok a királynő-ahaaa, akkor már értem miért nem mutatott több érzelmet-De, neked jobban lehet gratulálni, még nem volt olyan, hogy egy új diák benne lett volna, az első 3-ban.
-Köszi, de ez csak John miatt van. Nélküle biztos nem tudták volna, hogy ki vagyok.
-De, ezt nem kell másoknak tudni-kacsintott.
-Igazad van-nevettem el magam.
-Tudom én azt. De ez itt, nem Edward?-nézett értetlenül.
-De, John kiment telefonálni, és nem ért ide. Valamit csak kellett csinálnom.
-Kis csalós-mosolygott, aztán lement a színpadról, Edwarddal követtük a példáját, és egyenesen Johnba botlottunk.
-Lemaradtál arról, hogy benne voltunk az első három szavazatot kapott ember között!!!-ugráltam neki, mire ő csak csóválta a fejét.
-Nem értem, miért olyan nagy dolog ez...-mosolygott, látva, a még mindig viruló fejemet-De igazából nem maradtam le róla. Végig néztem. Edward, nem alakítsz engem hitelesen!
-Hát bocs-röhögte el magát Edward.
-De ha végig nézted, akkor nem lett volna kedved Edward helyett mondjuk neked, igazi Johnnak följönni a színpadra?!
-Én akkor jöttem be, amikor már a színpadon álltatok, és szerintem, ha így esetleg valaki nem vette észre, hogy nem én vagyok, akkor biztos észrevette volna, ha fölsétálok a színpadra és leváltom Edwardot.
-Jól van, nem tudtam, hogy csak akkor értél ide.
-Kis butus-ütögette meg finoman a fejem tetejét, én meg csak összeszűkítettem a szemem, és csóváltam a fejem.
-Mindjárt vége a bálnak-szomorodtam el-háromnegyed tíz van.
-Gyorsan eltelt.
-Hát, ja.
-Kéne egy after parti, nem?-vigyorgott Edward.
-Majd after partizunk az ágyban-mondtam, mire a fiúk nagyon furcsán néztek a rám, aztán rázkódó vállal elkezdtek kuncogni. És csak akkor esett le, hogy mit is mondtam.
-Úristen!-tört ki belőlem a röhögés-Nem úgy értettem!-de már totál vörös voltam-Csak, úgy gondoltam, hogy majd álmodunk, egy after partit-röhögtem.
-Jó, jó, értjük-mosolygott John-csak akkor is, vicces volt.
-Előadóest!-mondta a mikrofonba egy fiú, mire a tömeg fölmorajlott-Aki még nem tudná, ez azt foglalja magába, hogy valaki följön a színpadra, és előad egy dalt. Lehet, egy már meglévő szám, lehet egy már meglévő szám átdolgozása, és lehet saját dal is! Bármi lehet!-kiáltott a mikrofonba, mire a tömeg elkezdett tapsolni, és sikítozni-Na, ki akar lenni az első fellépő?-kérdezte a fiú, de erre síri csend lett-Na, nem lehettek ennyire nyuszik! Valaki?-próbálkozott újra.
-Legyen a Jedward!-ordította be valaki, a tömegből. Jedward, olyan furcs név ez, mintha...á biztos nem.
-Tényleg, legyenek ők!-ordította be, egy másik ember.
-JED-WARD! JED-WARD! JED-WARD!-ordította a tömeg, ritmusra.
-Látja valaki őket?-kérdezte a srác, a színpadon, mire mindenki elhallgatott-Na, nem baj!-mondta vigyorogva-Akkor segítünk egy kicsit!-szólt, és ki lett vetítve egy kép, Johnról, és Edwardról, amin kb. félméteres, ecset hajuk van(!) És akkor, megvilágosodtam. Magáról a Jedward névről, és arról, hogy miért hívta Alex ecseteknek őket. De még mielőtt beszélhttem volna velük, egy lány valahonnan mellőlünk, beordított a tömegbe.
-Én látom őket! Itt vannak!-mondta, és mindenki a fiúk felé fordult. Már a reflektor is rájuk nézett.
-Na, elvállaljátok?-vigyorgott a színpadon lévő srác.
-Ááá, inkább nem-mondta Edward, mire mindenki elkezdett fújolni.
-Ne fújoljatok!-mondta a bemondó fiú-Inkább háromra sikítson, aki hallani akarja a Jedwardot. Egy! Kettő! Hárooooom!-ordította, mire az egész tömeg fülsüketítően elkezdett visítani-Na, még így sem vállaljátok?-mondta, miután a sikítás elcsendesedett.
-Na jó, legyen!-mondta John, mire a sikítás folytatódott, ők meg fölmentek a színpadra.
-Készen álltok?-kérdezte Edward a tömegtől, mire sikítás volt a válasz.
-Nem hallom! Készen álltok?-hangosabb sikítás.
-Még mindig nem hallom! Készen álltok? Na hagy halljam!-méghangosabb sikítás.
-Rendben, akkor indulhat a buliii!-ordította John-Bad Behaviour!-leghangosabb sikítás. A fiúk hatalmas bulit csaptak, mindenki táncolt, és énekelt. Nagyon jó volt. Mikor lejöttek a színpadról, hatlams tapsvihar fogadta őket.
-Ez mégis mi volt?-kérdeztem elámulva a srácoktól, mikor már, egy lány volt a színpadon.
-Mégis mire gondolsz?-vigyorgott John.
-Jaj, ne játszd itt az agyad! Ez az egész! Mi volt ez a kép? És ez a név? És ti, mióta tudtok énekelni, és ezt, eddig miért nem mondtátok nekem?
-Ez hosszú-mondta Edward.
-Van időm-tettem csípőre a kezem.
-Jól van. Röviden, régen alapítottunk egy együttest, aminek az lett a neve, hogy Jedward.
-Fölléptünk, a suli bulikon, bálokon, rendezvényeken, és írtunk pár dalt-folytatta John.
-De "föloszlottunk"-mutatott nyuszifület a levegőbe, Edward-mert már, nem volt kedvünk tovább csinálni.
-És azt hittük, hogy már, senki sem emlékszik ránk, de úgy látszik, mégis-fejezte be John. Én meg csak ámuldoztam.
-És a hajatok?
-Az, most is majdnem ugyanilyen, csak rövidebb.
-Ha ez, nem lett volna, egyáltalán elmondtátok volna nekem, ezt az egészet?
-Nem hiszem.
-Miért?
-Mert ez, nem egy olyan fontos dolog-mondta John, én meg csak csóváltam a fejemet. Nem értem a fiúk értékrendjét... Amúgy, aki még jó volt az éneklésben, az egy csaj volt, aki azt hiszem egy Rihanna számot énekelt, és egy fiú, aki csak úgy spontán rappelt egyet. De a Jedwardnál, azért egyik sem volt jobb. Bár lehet, hogy kicsit elfogult vagyok. Az éneklés után, az a lány, aki annál a standnál ült, ahol lehetett jelentkezni bálkirálynőnek és bálkirálynak, fölment a színpadra és beleszólt a mikrofonba.
-Sziasztok! A bálnak, az utolsó órájába léptünk. A szavazást a bálkirálynőre, és a bálkirályra, tíz perc múlva lezárom! Szóval, aki még nem szavazott, az tegye meg! Ott van annál a standnál egy doboz, és oda kell bedobni a szavazatotokat-mutatott a standra, ahol jelentkeztem bálkirálynőnek-Na, ezzel is megvolnánk-mosolygott, aztán gyorsan hozzátette-Nyugodtan szavazhattok, van még idő, csak most következik a lassúzás. Akik jelentkeztek bálkirálynőnek, illetve bálkirálynak, azok jöjjenek ide a színpad elé, és táncoljanak. Had lássuk, hogy kik akarnak a bál urai lenni!-mondta, mire körübelül, öt pár odament a színpad elé-Naaa, tudom, hogy többen vagytok! Jöjjön ide mindenki, aki jelentkezett, ne legyetek szégyenlősek!-mondta, és én éppen szólni akartam Johnnak, hogy menjünk már mi is, csak a buli kedvéért, de ő már megelőzött.
-Hölgyem, felkérhetem egy táncra?-kérdezte, miközben cirádásan meghajolt.
-Természetesen uram, megtiszteltetés-adtam oda a kezem, aztán elnevettük magunkat, és mentünk a színpad elé. Mikor odaértünk, már sokkal többen voltak, mint először. Aztán beindult a zene. John a derekamra tette a kezét, én meg a sajátomat a vállára.
-Hát ez nagyon fura-mondtam.
-Szerintem is-mosolyodott el, John.
-Amúgy, én nem tudok táncolni-vallottam be.
-Akkor már ketten vagyunk. Csak Edward tud, én nem.
-Tényleg? Pedig, pont fordítva néztem volna ki belőletek.
-Érdekes. De akkor most jobb lenne, ha Edwarddal táncolnál itt, nem?
-Nem, sokkal jobb, hogy veled táncolok-csúszott ki a számon.
-Tényleg?-vonta föl az egyik szemöldökét.
-Mármint, úgy értem, hogy azért jobb, mert így, nem érzem olyan bénának magam-mondtam, mire ő csak elmosolyodott.
-Ha ez megnyugtat, nekem is sokkal jobb, hogy veled táncolok, és nem Edwarddal-mondta, mire elröhögtem magam. Ezután még sokáig táncoltunk, mikor egyszer csak John a derekamról a hátamra csúsztatta az egyik kezét, a másikkal meg elkezdte simogatni az arcomat, és nagyon gyengéden, elkezdett maga felé húzni. Szinte, már kínzóan lassan, pont annyira, hogyha ellenkezni akartam volna, megtehettem volna. Közben végig mélyen a szemembe nézett. És aztán...odaugrott mellénk Edward.
-Sziasztok!-integetett nekünk vigyorogva, John meg gyorsan levette a kezét az arcomról-Megzavartam valamit?-komolyodott el.
-Ja, nem semmit-kaptam észbe-csak dumáltunk.
-Akkor jó. Amúgy, csak azért jöttem ide, mert már nagyon unatkoztam. Tudjátok ti, hogy milyen régóta táncoltok?
-Tíz perce, körülbelül?-kérdezte John.
-Fél órája!-mutatott az órájára Edward, és valóban. Sokkal kevesebbnek tűnt-Na mindegy, Laurel táncolunk?
-Tőlem aztán...-néztem furán.
-Most, miért nézel így? Hogyha Johnnal táncolsz, akkor ha velem táncolsz, abban mi a fura? Vagy esetleg, John más?-kacsintott. És rájöttem, hogy most elárultam magam. Edward trükkösebb mint gondoltam.
-Furcsán néztem?-próbáltam menteni a helyzetet-Bocsi, nem vettem észre, már fáradt vagyok.
-Aha...Na, akkor jössz?-kérdezte újra.
-Oké-mondtam, és már be is álltunk a táncolók közé. Vele körülbelül öt percet táncoltam, de ez inkább fárasztó volt, mint kellemes. Johnnak igaza volt, Edward tényleg tud táncolni. Csak az a baj, hogy nekem is igazam volt, hogy én meg nem.
-Te jó ég!-lihegtem, mikor végeztünk-Máskor figyelmeztess, hogy még véletlenül se táncoljak veled.
-Én szóltam!
-Nem, nem szóltál.
-Mindegy-legyintett a kezével, mikor Johnnak hirtelen megszólalt a telefonja.
-Hallo?-szólt bele.
-Ki az?-kérdezte Edward.
-Anya-fogta le a telefont, John-Mi? Nem, nem kérek sült halat! Vagy, mit is kérdeztél? Várj, nem hallom, kimegyek!-ordította a telefonba-Mindjárt visszajövök-súgta oda nekünk, aztán a kijárat felé vette az irányt. John távozása után, egy lány szólt bele a mikrofonba.
-Hello, mindenki! A bálkirálynő, és bálkirály választására, megvannak az eredmények!-mondta, mire a tömeg hatalmas üdvrivalgásban tört ki-Az első három, legtöbb szavazatot kapott párost kihívom a színpadra. A kihívás sorrendje, nem a szavazatok többsége alapján lesz. Az első páros, Brianna Tibler, és Tim Gregory!-Brianna... mondjuk gondoltam, hogy ő lesz, ez nem lepett meg-A második, Melanie Born és Adam Thrick!-ők, nem tudom, hogy kik-És legvégül, de nem utolsó sorban, Laurel Libress és John Grimes!
-Most mit csináljak?-kérdeztem ingerülten Edwardtól, aki csak rázta a fejét-Ki tudja mikor jön vissza John, és nincs már időm kimenni hozzá!
-Laurel, John gyertek!-mondta a lány a színpadon, mert már mind a két pár ott volt rajtunk kívül-Vagy, mást kell kihívnom!-Mit csináljak??? És akkor beugrott.
-Edward! Gyere!-fogtam meg a kezét, és villámgyorsan elkezdtem vele a színpad felé futni-Itt jövünk!-ordítottam a lánynak, aki csak bólintott.
-Most, meg mit csinálsz?-suttogta nekem Edward.
-Te leszel John! Oké? Ikrek vagytok, a többség, nem fogja észrevenni.
-Oké-mondta. Mikor fölértünk a színpadra, a lány folytatta a mondanivalóját.
-Na, most már, hogy mindenki itt van-nézett ránk-kihirdetem, hogy a 2013. évi, év eleji iskola bál bálkirálynője, és bálkirálya-itt hatásszünetet tartott-Brianna, és Tim!!!-kiáltotta, mire mindenki elkezdett hangosan tapsolni. Őszintén, örültem Briannának. És azt sem bántam, hogy nem én lettem a győztes, végül is, benne voltam az első háromban, azért az is nagy dolog. És azt is tudom, hogyha Brianna most nem győzött volna, nagyon kiakadt volna. Ő már csak ilyen, de így kell szeretni. Miután "megkoronázták" odamentem hozzá.
-Gratulálok!-mosolyogtam rá.
-Kösz, de már megszoktam. Mindig én vagyok a királynő-ahaaa, akkor már értem miért nem mutatott több érzelmet-De, neked jobban lehet gratulálni, még nem volt olyan, hogy egy új diák benne lett volna, az első 3-ban.
-Köszi, de ez csak John miatt van. Nélküle biztos nem tudták volna, hogy ki vagyok.
-De, ezt nem kell másoknak tudni-kacsintott.
-Igazad van-nevettem el magam.
-Tudom én azt. De ez itt, nem Edward?-nézett értetlenül.
-De, John kiment telefonálni, és nem ért ide. Valamit csak kellett csinálnom.
-Kis csalós-mosolygott, aztán lement a színpadról, Edwarddal követtük a példáját, és egyenesen Johnba botlottunk.
-Lemaradtál arról, hogy benne voltunk az első három szavazatot kapott ember között!!!-ugráltam neki, mire ő csak csóválta a fejét.
-Nem értem, miért olyan nagy dolog ez...-mosolygott, látva, a még mindig viruló fejemet-De igazából nem maradtam le róla. Végig néztem. Edward, nem alakítsz engem hitelesen!
-Hát bocs-röhögte el magát Edward.
-De ha végig nézted, akkor nem lett volna kedved Edward helyett mondjuk neked, igazi Johnnak följönni a színpadra?!
-Én akkor jöttem be, amikor már a színpadon álltatok, és szerintem, ha így esetleg valaki nem vette észre, hogy nem én vagyok, akkor biztos észrevette volna, ha fölsétálok a színpadra és leváltom Edwardot.
-Jól van, nem tudtam, hogy csak akkor értél ide.
-Kis butus-ütögette meg finoman a fejem tetejét, én meg csak összeszűkítettem a szemem, és csóváltam a fejem.
-Mindjárt vége a bálnak-szomorodtam el-háromnegyed tíz van.
-Gyorsan eltelt.
-Hát, ja.
-Kéne egy after parti, nem?-vigyorgott Edward.
-Majd after partizunk az ágyban-mondtam, mire a fiúk nagyon furcsán néztek a rám, aztán rázkódó vállal elkezdtek kuncogni. És csak akkor esett le, hogy mit is mondtam.
-Úristen!-tört ki belőlem a röhögés-Nem úgy értettem!-de már totál vörös voltam-Csak, úgy gondoltam, hogy majd álmodunk, egy after partit-röhögtem.
-Jó, jó, értjük-mosolygott John-csak akkor is, vicces volt.
~A sarkon~
-Na akkor hétfőn ugyanitt?-kérdezte John.
-Miért csak hétfőn?-néztem értetlenül.
-Mert ma péntek van, azért.
-John-kezdtem elnevetni-Ma hétfő van!
-Tényleg? Ja télleg! A francba!-mondta, de mi Edwarddal már a hasunkat fogva röhögtünk-Jól, van na! Eltévesztettem!-de itt már ő is mosolygott-Nem ér nevetni!-mondta, nevetve.
-Na, srácok nekem mennem kell-mondtam, mikor befejeztük a röhögést.
-Oké, jó after partit-kacsintott Edward.
-Ha-ha, nagyon vicces-mondtam-Na, én tényleg megyek, sziasztok.
-Szia-köszöntek, de John még mielőtt elfordult volna mélyen a szemembe nézett. Volt valami a pillantásában. Valami, ami sokkal bensőségesebb volt. mint eddig bármikor.
Sziasztok! Remélem jó lett a rész! Ittvan két barátnőm elképezsztően jó blogja:
http://biebsandme.blogspot.hu
http://viraagszirmok.blogspot.huSziasztok! Remélem jó lett a rész! Ittvan két barátnőm elképezsztően jó blogja:
http://biebsandme.blogspot.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése